Mennyi legyen a képernyőidő?

Nem várt veszélyeket is okozhat a sok képernyőnézés gyerekeknél. De mennyi a sok?

Talán aktuálisabb is a téma, mint valaha: 2020 a karantén éve, ezért a képernyők éve is. Komoly nehézséget okoz a szülőknek lekötni az otthon maradt gyerekeik energiáit, kézenfekvő valamilyen okoseszközt a kezükbe adni. A rokonokkal is képernyőn keresztül tartottuk a kapcsolatot a korlátozások ideje alatt, aki pedig megunta a könyveket – ha egyáltalán kezébe vett egyet is – inkább bekapcsolta a tévét vagy görgette a Facebookot, hátha éri még valami plusz inger. Érdemes néha megnézni a telefon beállításai között mennyi is az annyi? Úgy tűnik, csak akkor nyomkodjuk a telefont, amikor „épp nem történik semmi”, de hamar kiderülhet, hogy a különböző alkalmazások akár órákat is elvesznek a napunkból. A gyerekünk pedig nem azt fogja tenni, amit mondunk neki, hanem amit tőlünk lát, így, ha számonkérjük a túlzott képernyő használat miatt, könnyen tükröt tarthat nekünk.

Pár éve kering egy szomorú eset a neten egy egy év körüli gyerkőcről, aki a tableten memóriajátékozott. Amikor az anyukája az eredeti kártyajátékot elé tette, ugyanúgy nyomogatni kezdte a lapokat és ideges lett, amikor azok nem kezdtek el megfordulni.

Azzal talán minden szülő tisztában van, hogy a televízió és úgy általánosságban bármely képernyő nem tartozik a toplistás fejlesztőjátékok közé, de az vesse a másikra az első követ, aki még soha egy percre nem kötötte le csemetéje figyelmét egy-két rész Bogyó és Babócával, amíg mondjuk átöltőzött vagy ebédet melegített. Persze az lenne a legszerencsésebb, ha egy gyerek kétéves kora előtt nem is találkozna semmilyen képernyővel, azért nem árt életszerűen gondolkozni: egy-egy rövid mesétől nem kezd visszafejlődni a gyerek agya, viszont egyre általánosabb, hogy nemcsak egy-egy meséről van szó, hanem előbb tanulja meg az érintőképernyőt kezelni a kisbaba, minthogy járni kezdene.

A gyerekek a képernyőn keresztül készen kapják az információkat, az agyuk ilyenkor lustulhat, szinte nulla munkát kell végeznie. A fantáziaviláguk - aminek fejlődése elengedhetetlen a kreativitáshoz, de a felnőttkori stabil érzelmi világ és problémamegoldó képesség kifejlődéséhez is – szépen lassan beszürkül, hiszen nincs használatban. A figyelemzavar kialakulása és a kognitív képességek eltompulása szintén a túlzott képernyőhasználat szinte garantált következménye. Azokból a gyerekekből, akik már egészen pici, 2-3 éves korban, napi szinten voltak képernyő előtt, később sokkal nagyobb valószínűséggel leszek ügyetlen, türelmetlen, apró problémáktól is befeszülő és boldogtalan felnőttek.

A gyerekek agyfejlődése első életévükben kiemelkedő mértékű, egy éves kor végére a gyerek agya nagyjából két és félszeresére nő. A mai napig rengeteg kutatás zajlik, aminek fókuszában az áll: milyen hatással van a gyerekek agyfejlődésére a túlzott képernyőhasználat. Egyes eredmények szerint a túlzott képernyőhasználat strukturális változásokat okoz az agyban: kisebb a fehérállománya azoknak a gyerekeknek, akik sok időt töltenek képernyők előtt. Ez aztán komoly problémát okoz a kognitív képességek (figyelem, emlékezés, képzelet, gondolkodás) fejlődésében. Más kutatások azt találták, hogy hasonló tünetei vannak a „képernyő előtt felnőtt” gyerekeknek, mint az autizmussal élőknek, annyira, hogy a szakembereknek komoly nehézséget okoz különbséget tenni a valódi és a „virtuális” autizmus között. A tünetek ugyanis egyformák: zavar a szociális kötődésben, nyelvi készségek fejlődésében, szemkontaktus és közösségi játékok hiánya.

A képernyők előtt és a virtuális térben eltöltött idő a nagyobb gyerekekre is negatív hatással van. Ma már szinte általános, hogy egy elsős kisgyereknek is van okostelefonja, amin persze előbb tanul meg alkalmazásokat kezelni, mint írni, olvasni. Az okostelefonon keresztül minden azonnal elérhető, rengeteg inger éri a gyerekeket, a barátságok is egyfajta virtuális térben zajlanak, a videochatnek köszönhetően „mindig ott vannak egymásnak” a barátok. Az viszont, hogy nem hiányoznak egymásnak, hogy minden jó vagy rossz élményüket azonnal meg tudják osztani egymással, hosszú távon negatív hatással van az érzelmi életükre is. Az azonnali megosztással ugyanis pillanatokig sem tartalmazzák magukban az élményt, így dolgozni sem tudnak vele. Hogyan tanulnák meg, hogy mit kell kezdeni egy rossz tapasztalattal, egy negatív érzéssel, ha ott a lehetőség a zsebükben, hogy azonnal kiadják valaki másnak? A könnyen elérhető virtuális világ azt az illúziót adja meg a gyerekeknek, hogy minden azonnal elérhető, kiadható vagy akár lecserélhető. Nem tanulnak meg várakozni, tűrni és kezelni a frusztrációt. Amikor aztán a való világban szembe találják magukat valós helyzetekkel, amikor türelmesnek kellene lenni, dolgozni kellene a bennük keletkezett érzésekkel vagy lecserélés helyett meg kellene javítani valamit, nehéz helyzetbe kerülnek.

Hogy mekkora kockázati tényező a virtuális térben és a képernyő előtt töltött idő a szorongást illetően, felnőtt emberek is tapasztalhatják magukon: a közösségi médián mindenki a legszebb, legjobb fotókat osztja meg, amiknek sokszor köze sincs a valósághoz. Felnőtt emberek is küzdenek a „facebook-szorongással”: vágyódva méregetik mások tökéletesnek látszó életét, mert azt gondolják, az a valóság, amit a közösségi médián látnak. Ha felnőttekre így hat a virtuális világ, akkor már nem is olyan nehéz megérteni, miért van olyan sok szorongó tizenéves.

A képernyőhasználatot érdemes lenne már a legkisebb kortól szabályozni és következetesen betartani. Érdemes a gyerekeknek fejleszteni a digitális immunrendszerét is: a saját nyelvükön mesélni arról, mi valódi és mi nem, milyen veszélyek leselkednek rájuk az interneten. Az lenne az ideális, ha alsós korban még nem lenne okostelefonja a gyerekeknek: de ez egyre inkább úgy tűnik, hogy lehetetlen.

Amit ennek ellenére tudnak tenni a szülők:

1. Keretek felállítása

- Legyen egy életkornak megfelelő napi képernyőidő. Például egy alsós gyerek esetében: délutánonként, ha kész a lecke, fél óra. Hétvégén ez lehet ennek a duplája.

2. Őszintén beszélni

- Ha a gyerek hozzáfér az internethez, onnantól kezdve bármi olyat láthat, amire még nincs felkészülve. Nem feltétlen a pornóoldalakra gondolok, de rengeteg szerkesztett képet láthat, amiről azt gondolhatja valóság, de az álhíreket sem ismeri fel, a kifejezetten gyerekeket célzó rémisztő tartalmak (Pl. Slenderman) pedig mélyen felzaklathatják őket. Beszéljünk velük előzetesen is arról, milyen „furcsa” világ az internet, hogyan akarnak sokan másnak látszani, esetleg a kattintás érdekében megijeszteni őket.

3. Bizalmi légkör kialakítása

- Nemcsak az internethasználat miatt fontos ez. Ha a gyerek tudja, hogy megbízhat szüleiben, nem reagálnak hevesen, mérgesen, ha esetleg valami olyat csinált, amit nem kellett volna, sokkal nagyobb bizalommal fogja megkeresni őket, ha baj van. Az internetes zaklatások gyakoriak, ilyenkor a „szüleidnek nem mondhatod el, mert mérgesek lesznek rád” típusú fenyegető, érzelmi zsarolások szinte mindig elhangoznak.

4. Járjunk utána okosan

- Mielőtt valamilyen képernyő elé engednénk a gyereket, elvégezhetünk a készüléken különböző beállításokat, amik a felnőtt tartalmakat szűrni fogják. Így sokkal biztonságosabb lesz a böngészés.

5. Mutassunk példát

Hiába mondjuk a gyereknek, hogy inkább olvasson, ha azt látja otthon, hogy anya, apa is folyton a képernyő előtt ül. Először a szülőnek kell „leszoknia”, hogy hiteles maradhasson.