top of page
Search

Magány árnyai: hogyan befolyásolja az elszigeteltség a mentalizációs képességeinket és a pszichés egyensúlyunkat?

Writer's picture: NoParaNoPara

A tél sokak számára a bekuckózás, a meghittség és a csendes elmélyülés időszaka., ugyanakkor a sötét, hideg napok az elszigeteltség és a magány érzését is felerősíthetik. Az elmagányosodás nem csupán egy kellemetlen lelkiállapot, hanem súlyos következményekkel járhat a mentális egészségre, különösen, ha tartósan fennáll.

A magány, a kapcsolódás zavara, vagy annak hiánya, akkor alakul ki, amikor az egyén nem érzi magát érzelmileg vagy társas értelemben kapcsolódottnak másokhoz. Egy zsúfolt szobában, egy munkahelyen, egy iskolai osztályban, a családban és egy párkapcsolatban is érezheti magát valaki magányosnak akkor, ha ez az említett kapcsolódás hiányzik. A magányosság érzésének tartós fennállása izoláltsághoz vezet, ami pedig a pszichés alkalmazkodóképesség csökkenéséhez vezethet.

A magány hatására sérülhet az egyén azon képessége, hogy mások érzéseit, gondolatait és szándékait értelmezze – ezt a képességet nevezzük mentalizációnak. Ahogyan Fonagy és Bateman hangsúlyozzák, a mentalizáció alapja az, hogy képesek vagyunk felismerni: a saját és mások viselkedése mögött mentális állapotok (pl. érzelmek, vágyak, gondolatok) állnak. Ez a képesség alapvető fontosságú a társas kapcsolatok fenntartásában és a mentális egészség megőrzésében.

A szerzők külön kitérnek arra is, hogy a magány okozta stressz miként vezethet beszűkült tudatállapotokhoz. Amikor az ember izolált helyzetben érzi magát, az érzelmi terheltség következtében csökkenhet a „reflektív működés" képessége, amely a mentalizáció egyik alapja. Ezért az elszigeteltségben élő emberek gyakran hajlamosak olyan merev gondolkodási mintákra, amelyek tovább akadályozzák a helyzetük megértését és a társas kapcsolatok újjáépítését. Fonagy és Bateman szerint az érzelmi izoláció különösen veszélyes, mert az ember hajlamos lehet arra, hogy saját gondolatait és érzéseit abszolút igazságként élje meg, ahelyett, hogy azokat másokkal való kapcsolódás révén megkérdőjelezné vagy finomítaná. Ezért a magány megszüntetésére tett aktív lépések – akár terápia, akár hétköznapi társas interakciók formájában – létfontosságúak a mentalizáció helyreállítása és a pszichés egészség megőrzése szempontjából.

Az elmagányosodás hatására ki tud alakulni egy buborék-effektus, amely egy beszűkült elmeállapot, ez aztán egy ördögi kört, egy cirkulációt alakít ki: az egyén elveszítheti a képességet arra, hogy mások perspektíváját átérezze, az izoláció miatt a társas interakciók száma csökken, ami elvágja az egyént a kölcsönös mentalizáció alapvető folyamatától, amely során „egymásnak kölcsönözzük az elménket”, ezzel értelmezve magunkat, egymást és a helyzetet, amelyben létezünk, gondolunk és érzünk. Ez a folyamat ott van, szinte automatikusan a hétköznapjainkban, hiszen egy egyszerű beszélgetés során is folyamatosan mentalizáljuk magunkat és egymást: próbáljuk megérteni, mit gondol a másik, és hogyan érdemes reagálnunk. Ez a kölcsönös érzelmi és kognitív tükröződés nélkülözhetetlen a belső stabilitás megőrzéséhez. Az izolációban az önreflexió torz, a külvilághoz való kapcsolódás pedig szűk keretek közé szorul. Ez különösen súlyos lehet azoknál, akik már eleve küzdenek pszichés problémákkal, például depresszióval vagy szorongással, esetleg traumát éltek át, súlyos kötődési sebeket cipelnek magukkal vagy személyiségzavarban érintettek.

Azok számára is, akiknél nincs diagnosztizált pszichés probléma, a magány és az izoláció komoly kockázatot jelenthet, különösen bizonyos rizikócsoportokban, mint például az idősek, a gyászolók vagy a krónikus betegségekkel élők. Ezekben a csoportokban gyakran előfordul, hogy a társas kapcsolatok szűkülése miatt az érzelmi támogatás és a közös mentalizáció lehetősége minimálisra csökken, ami növeli a pszichés sérülékenységet.

A súlyosabb esetekben természetesen a megfelelő módszertanú szakértői segítség az, ami segíteni fogja az egyént, amely során a mentalizációs képesség helyreállítása, az érzelmi és kognitív kapcsolódás lesz a fókuszban. Ez a kapcsolódás nélkülözhetetlen eleme a javulásnak, a kapcsolatok minősége ugyanis nagy mértékben hatással van mentális egészségünkre. A mentalizációs képességek fejlesztése, javítása éppen ezért a kapcsolatokkal szorosan összefügg: a kapcsolódások segítenek javítani a mentalizációt, a mentalizáció javítása pedig pozitív hatással lesz a kapcsolódási képességekre és a kapcsolatokra. Ha belegondolunk, egy hétköznapi beszélgetés során is kölcsönösen segítjük egymást a mentalizációban, hiszen érzelmi tükröt tartunk a másiknak, és közösen értelmezzük a világot.

Különösen fontos, hogy a téli időszakban se hagyjuk magunkat elszigetelődni. Egy baráti találkozó, egy mély beszélgetés vagy akár egy rövid, de őszinte kapcsolatfelvétel is segíthet abban, hogy átlendüljünk a magány érzésén. Ahogy a tél vége közeledik, fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy egy egyszerű beszélgetés is képes visszaadni az érzelmi kapcsolódás élményét, amely nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott élethez. Persze sok esetben ennyi nem elég és nélkülözhetetlen a szakképzett, szakértői segítség igénybe vétele.

 

 

 

Fonagy, P., & Bateman, A. (2004). Psychotherapy for borderline personality disorder: Mentalization-based treatment. Oxford University Press.

 

Fonagy, P., Gergely, G., Jurist, E. L., & Target, M. (2002). Affect regulation, mentalization, and the development of the self. Other Press.

 

Bateman, A., & Fonagy, P. (2006). Mentalization-based treatment for borderline personality disorder: A practical guide. Oxford University Press.

28 views0 comments

תגובות


Post: Blog2_Post
bottom of page