top of page
Search

Bántalmazó kapcsolatok, rejtett mintázatok és amiért nehéz kilépni belőlük

Writer's picture: NoParaNoPara

A párkapcsolaton belüli bántalmazás egyik legnehezebben érthető vonása az, hogy az áldozatok miért maradnak benne ezekben a kapcsolatokban. A bántalmazóhoz való kötődés gyakran ambivalens kötődési mintázatot mutat: a bántalmazott egyszerre érez erős érzelmi vonzódást és mély félelmet a partnere iránt. Ez a kettősség a bántalmazó viselkedésének ciklikusságából fakad, amely az intenzív „lovebombing” időszakával kezdődik – amikor a bántalmazó mindent megtesz azért, hogy tökéletes partnerként tűnjön fel –, majd az érzelmi vagy fizikai bántalmazás fázisába fordul át, amelyet bűnbánó ígéretek és újabb romantikus gesztusok követnek. Ez a ciklikus dinamika fenntartja a kötődést, különösen, ha a bántalmazott személy korábbi kapcsolati sérülései feltáratlanok, ilyenek például a gyermekkorban megélt elhanyagolás vagy a kötődési sérülések. A bántalmazott legtöbbször abban reménykedik, hogy a kapcsolat visszatérhet a kezdeti, idealizált állapotába, „ha sikerül megbeszélni a dolgokat”, akkor majd minden konfliktus megszűnik és jól lesznek együtt, hiszen van tapasztalata arról, hogy az elején milyen jó volt együtt.


A bántalmazottak gyakran tapasztalják a kognitív disszonancia redukció jelenségét, amikor a bántalmazás ténye és a kapcsolatba fektetett érzelmi energia között feszültség alakul ki. A bántalmazott sokszor racionalizálja a bántalmazó viselkedését: „csak rossz napja volt,” vagy „valójában szeret engem, csak nem tudja kimutatni”, esetleg felmentést ad neki, mert tudomása van arról, hogy a bántalmazó is küzd saját hozott mintáival, sérelmeivel, elakadásaival, elismeri, hogy „dolgozik ezeken” és együttérez vele, hogy milyen nehéz lehet neki. Ezek a gondolatok segítenek csökkenteni a benne zajló belső konfliktust, ugyanakkor akadályozzák a kapcsolat elhagyását. A bántalmazó manipulációi – például a gázlángozás, amely során kétségbe vonja az áldozat valóságérzékelését – tovább mélyítik ezt a disszonanciát.

Egy másik gyakori jelenség a bántalmazottak körében az, hogy megpróbálnak „megmentővé” válni. Sok áldozat hisz abban, hogy majd az ő szeretetük vagy támogatásuk hatására a bántalmazó jobb emberré válik. Ez a dinamika azonban függőségi viszonyt alakít ki, amelyben az áldozat önértékelése és identitása egyre inkább a bántalmazóval való kapcsolat sikerességétől függ. Judith Herman „Trauma és Gyógyulás” című munkájában kiemeli, hogy ez a segítő szerep valójában a bántalmazó kontrollját erősíti, miközben az áldozat egyre mélyebben beágyazódik a kapcsolatba.


A bántalmazó kapcsolatokat általában egy ciklikusság, egy mintázat jellemzi, amit sok esetben a bántalmazottak is felismernek. Általában intenzív, idealizáló időszakkal kezdődik, a bántalmazó ilyenkor mindent megtesz, hogy elbűvölje partnerét, ez a lovebombing jelensége: ajándékok, figyelem, dicséretek áradatával teszi különlegessé a másikat. Ezután azonban szépen fokozatosan megjelenik az elszigetelés, amikor a bántalmazó elkezdi korlátozni az áldozat kapcsolatait, gyakran féltékenységre vagy a mások iránti bizalmatlanságra hivatkozva. Ezzel párhuzamosan finom szóbeli agresszió, gúnyolódás, vagy éppen a gázlángozás formájában elkezdődik a pszichológiai manipuláció, amely később akár fenyegetésekhez, zsaroláshoz, de akár fizikai bántalmazáshoz is vezethet. Ezt után pedig jön az ígérgetés: a bántalmazó bocsánatot kér, ígéri, hogy megváltozik, és ismét romantikus gesztusokkal árasztja el partnerét. Sokszor manipulál, sír, elesettnek mutatja magát, amelyben a bántalmazott könnyen együttérezhet vele, megsajnálhatja. Ebben az időszakban valóban történhet egy kis javulás, az áldozat úgy érezheti, a másik komolyan veszi a változást, ez azonban jellemzően átmeneti időszak, a ciklus újrakezdődik. A „változásra való képességről” azonban lesz egy tapasztalata az áldozatnak, amelybe aztán később kapaszkodhat.


 A társadalmi ítélkezés és az áldozathibáztatás szintén hozzájárul ahhoz, hogy az áldozatok sokáig csendben szenvednek. Fontos megérteni, hogy az áldozatok nem tehetnek arról, ami velük történik: a bántalmazás mindig a bántalmazó felelőssége.


Érthető, hogy a párkapcsolatokon belül vágyunk az intenzitásra és a romantikára. A bántalmazó kapcsolatokban bőven van intenzitás és romantika – különösen a kezdeti fázisban és az ígérgetős szakaszokban. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az egészséges kapcsolat alapja a tisztelet, az egyenlőség és az érzelmi biztonság, a bántalmazásnak és az erőszaknak pedig nincsen neme - aki ilyet tapasztal kapcsolatán belül, legyen nő vagy férfi, fontos tudnia, hogy ezt nem érdemli meg, nem ő a hibás érte és mindez semmiképpen sincs rendben.

2 views0 comments

Comentários


Post: Blog2_Post
bottom of page