top of page
Search

A háború traumája

Épp csak megmutatta magát a remény, hogy hamarosan magunk mögött tudhatjuk a koronavírus járvány megterhelő és veszteségekkel teli időszakát, amikor érkezett a hír: Oroszország megtámadta a szomszédos Ukrajnát. Mint minden háborúnak, úgy ennek is már a kitörése pillanatában rengeteg vesztese van: azok az ártatlan civilek, akiknek élete egyik pillanatról a másikra megváltozott, közvetetten pedig majd’ minden ember életére hatással van egy ilyen súlyú krízis.


A gondolkodás megszokott sémái megsemmisülnek, a kontroll megszűnik


Az ember egyik alapvető igénye a biztonság, e nélkül a mindennapi élet egyszerű, rutin-szerű feladatai is komoly kihívásokat jelenthetnek számára. Egy ilyen súlyú veszélyhelyzet, mint a háború, olyan mély nyomokat hagy az azt átélőkben, túlélőkben, amik akár egy életen át megmaradnak. A háború minden esetben egy traumatikus esemény. Az orosz-ukrán háború fizikai közelsége és a jövőre vonatkozó bizonytalan hatásai miatt pedig érthető módon kialakul ezt a traumatikus hatás a szomszédos országok lakóiban is. Az ilyen traumatikus események felülírják a mindennapi élet rutinjait, megsemmisítik a gondolkodás megszokott sémáit, zavarodottságot és zűrzavart hozva eredményül. Kialakul egy kontrolvesztett állapot, hiszen ezek a megszokott sémák és rutinok voltak azok, amik azt éreztették velünk, hogy irányítani tudjuk az életünket, ezek nyújtották az értelem érzését a mindennapokban. Ez a súlyos, a háborút közvetlenül átélők esetében életveszélyes helyzet olyan színtű krízis, ami túlmutat az ember mindennapi alkalmazkodási készségein. Az Ukrajnában élő emberek, akik testközelből élik át a háborút közvetlen közelről kénytelenek szembenézni a folyamatos bizonytalansággal, fenyegetettséggel, az erőszakkal és a halállal.


Mit tesz a háború az emberrel?


A háborús túlélőknél a mindennapos krízishelyzetek, az életveszély traumás reakciókat váltanak ki, amiknek különböző megjelenési formái lehetnek. A háború egy olyan súlyos, életet veszélyeztető krízishelyzet, amikor teljesen normális reakció a túlélők részéről, ha úgy érzik, az életnek nincs értelme, a mindennapi dolgok nem számítanak semmit. Azért is érezhetik így, hiszen az események a „fejük felett” történnek, amire nincs befolyásuk, az egyéni cselekvésük hatástalan, előfordul, hogy sem a menekülés, sem a küzdelem nem lehetséges. Az erős, szélsőséges viselkedéssel járó érzelmek éppúgy gyakoriak, mint az, hogy a velük történtekről nem maradnak világos emlékeik. A háborút átélt, traumatizált ember folyamatosan önvédelmi üzemmódban van, akkor is, ha már biztonságos helyre került és biztos, hogy a veszély elmúlt. Gyakori náluk egyfajta felfokozott állapot, ami miatt könnyen megriadnak, élesen reagálnak a legkisebb ingerekre is, miközben gyakran kínozza őket az emlékek betörése is, amelynek során újraélik az eseményeket. Ez az állapot egyszerűen megakadályozza őket abban, hogy visszatérjenek a trauma előtti életükhöz. Ezek az emlékbetörések épp úgy jelentkezhetnek éber állapotban flashback- ként, ahogy alvás közben traumás emlékek képében.

Az is gyakori, hogy a traumatúlélők időről-időre olyan rizikós helyzeteket teremtenek, amikben újraélhetik az elszenvedett traumát, de úgy, hogy az újrajátszott verzióban már „győztesként” tudjanak kijönni a helyzetből. Szintén általános reakció egy életet fenyegető helyzetben az, ha a túlélő egyfajta tompultságot, beszűkülést él át. Ez a fajta „dermedt”, nyugodt állapot valójában egy tudatállapot-módosulás, az elme ilyenkor teljesen máshogyan érzékeli a testtel történteket, egyfajta testen kívüli élmény is megjelenhet, amiben elpárolog a krízis okozta kibírhatatlan félelem és fájdalom.

Bár kívülről észszerűtlennek tűnhet egy ilyen reakció, de valójában ez is a menekülés egy formája: csak ez nem a fizikai valóságban, hanem a tudat módosulásával megy végbe, így védve az egyént valamitől, ami a tudatos én számára elviselhetetlen volna. A háborút átélők között ezért lehet olyan, aki a külső szemlélő szerint higgadt nyugalommal, „mit sem törődve” veszi tudomásul, hogy bombák robbannak körülötte és nem hajlandó elhagyni otthonát.

Az ismert traumás reakciókat enyhébb formában azok is megtapasztalhatják, akiket nem érint közvetlenül a háború: Ukrajna szomszédos országainak lakói, így mi magyarok is. Teljesen természetes reakció az a híreket olvasóktól, ha a gondolataik csak a háború körül forognak, ha emiatt úgy érzik, nincs értelme a mindennapi rutinos feladataik elvégzésének, ha tehetetlennek és kétségbeesettnek érzik magukat, mint akik alól kihúzták a talajt. Sokak számára ismerős is lehet ez az érzés, hiszen a járvány hasonlóan kontrollvesztett állapotot okozott sokak életében.



14 views0 comments

Comments


Post: Blog2_Post
bottom of page